Másodfokú egyenlet
Bevitt példa megoldása
Tehát láthatjuk, hogy:
a = 20;
b = (– 31);
c = (– 7)
|
| x1;2 =
| – b ± √ b² – 4·a·c
|
| 2·a
|
| x1;2 =
| – (– 31) ± √ (– 31)² – 4·20·(– 7)
|
| 2·20 |
| x1;2 =
| 31 ± √ (– 31)² – 4·20·(– 7)
|
| 40 |
| x1;2 =
| 31 ± √ 961
– (– 560)
|
| 40 |
| x1;2 =
| 31 ± √ 961
+ 560
|
| 40 |
Mint látjuk a diszkriminánsunk:
D = 1521
|
Megoldóképlet és diszkrimináns
A másodfokú egyenlet rendezése és 0-ra redukálása után az egyenlet alakja:
a·x² + b·x + c = 0
Az a a másodfokú tag együtthatója, a b az elsőfokúé, míg a c a konstans. A másodfokú egyenlet megoldóképlete:
| x1;2 =
| – b ± √ b² – 4·a·c
|
| 2·a
|
Az egyenlet diszkriminánsa a megoldóképletben a gyök alatt álló kifejezés, tehát:
D = b² – 4·a·c
A diszkriminánsból tudunk következtetni a gyökök (megoldások) számára. Ha D < 0, akkor nincs megoldás, ha D = 0, akkor egy megoldás van (azaz két egyforma), illetve ha D > 0, akkor két különböző valós gyököt fogunk kapni.
Viète formulák és gyöktényezős alak
A Viète-formulák egy polinom (itt a másodfokú egyenlet) gyökei és együtthatói közötti összefüggéseket határozzák meg.
A másodfokú egyenlet gyöktényezős alakja, ha az a a másodfokú tag együtthatója, a gyökök pedig x1 és x2:
a·(x – x1)·(x – x2) = 0